Életutam...?

Honnan is származom…. ez a valóság…

Eredetileg Győr-Sopron megyei vagyok ott születtem Lövő községben. Még ma is hangulatos kicsi falucskának tartom. (Üdvözlöm a lövői ismerőseimet... persze titeket többieket is....) Bár mindenki azt hiszi, hogy tőzsgyökeres büki vagyok. Igen 3 éves korom óta...  :)

Iskoláimat Bükön, Csepregen és Sopronban végeztem. Tanulás, hát mint legtöbb diák nem nagyon szerettem, de aztán mindig sikerült mindent elvégeznem. 

Mi is lett a szakmám?  Teljesen más mint amit szerettem volna... Biológia és testnevelés szakos tanár szerettem volna lenni..., de aztán az élet közbeszólt... Benyújtotta a számlát hát nem is tudom...

Akkor még nem gondoltam erre, no a lényeg, hogy ne kavarodjak el annyira a történettől... Második osztályos gimnazista voltam amikor is  elért egy betegség amit akkor azt sem tudtam eszik vagy isszák ...


Diabeteszes vagy másnéven cukorbeteg lettem. Gondolhatjátok én aki mindig mindent megettem. Akkor még mindent imádtam bármi is volt. De mindig vigyáztam arra, hogy csak annyit kajoljak amennyi jól esik ...

ZIZI a jó régi kedvenc cukrom volt. Imádtam. Már talán nem is létezik.

DE NEM A CUKORTÓL kaptam a cukorbetegséget. Ha valaki azt mondja, hogy attól kapta az nincs tisztába ezzel a betegséggel. A betegségek azért jelennek meg álltalában mert a szervezetben valamilyen gyulladásos folyamat van. Amik betegségekben jelennek meg.

Még azután is mikor kiderült stikiben mindig ettem cukrot, hiszen az elején nem akartam beletörődni abba, hogy beteg lettem.  

 

Szóval gimi után dolgozni mentem.

 

Első  munkahelyemen, Szombathelyen az akkori  Röviköt-nél  titkárnő voltam, gépeltem, kávét főztem, postáztam, számlákat raktam össze ( jó száraz munka volt, nem szeretem az ilyen munkát )... Ebben az idő szakban nagyon sok terítőt varrtam és a hozzávaló fonalakat a Rövikötnél megtudtam venni. Természetesen kedvezményesebben mint az üzletekben, hiszen ott dolgoztam. Mivel kötni is tudtam - rengeteg pulóvert is kötöttem. Csodaszép fonalakból. Sajna ma már csak egy kettő van meg, a többit elajándékoztam.

Egy idő után nem elégített ki ez a munka és elmentem felszolgálónak a Bük-fürdői Hotel Répce szállodába. Ekkor még nem  végeztem el a vendéglátói iskolát.  Pár évig itt voltam és mivel innét nem engedtek el esti iskolába más munka után néztem a Termál Üdülőszövetkezet-ben helyezkedtem el ( ami ugyancsak Bük -Fürdőn található) és itt portás lettem, ahol megengedték, hogy iskolába is járjak.

Aki munka mellett végzett az iskolájával az tudja, hogy nem egyszerű munka után tanulni, hát nekem sem volt az. Néha mikor mentem a suliba a vonaton elaludtam (a sok munka után ez néha elkerülhetetlen volt).

Nagyon jó iskolatársakkal kerültem össze.Ugyanúgy mint az általános iskolában vagy a gimnnáziumban is. És ez megfizethetetlen... A suli után rohanás a vonatra és ismét vagy szunyókálás hazáig vagy pedig átvettem az újonnan tanult leckéket...  

 

Vendéglátói végzettséggel lehettem felszolgáló, üzletvezetőhelyettes, portás,cukrász, vendéglátói eladó. Én ebből 3-at gyakoroltam: felszolgáló, portás és üzletvezetőhelyettes... Azonban legtöbbször felszolgáló, pincérnő voltam. 

A vendéglátás nagyon strapás munka. Nagyon megterheli a lábakat, kezeket és még sorolhatnám... Ezért munkán kívül célszerű valamilyen sportot is elkezdeni. Ha neked elég a séta legalább mindennap 1 óra az is jó. Nem kell mindjárt kamikaze akciós sportokat választani. Én a gimnasztikában találtam meg a sportomat. Most már régóta zenére. Ez mindig "kéznél" volt munka után is... És még ma is csinálom idehaza amikor csak tehetem.

Utolsó munkahelyem Bük-fürdőn a Príma cukrászdában (ahogy hallottam már nem létezik) volt, mint üzletvezetőhelyettes. Ó micsoda finom sütik közé kerültem, hát ettem is belőlük. Saját készítésű fagyink volt még most is itt van az íze a számban...  Igaz jók voltak a cukrászok is akik elkészítettek mindent. 

Imádtam itt dolgozni, nagyon jó volt a csapat. Hétvégeken állandóan Diszkókba , bálokba jártunk együtt) no meg nassolni is...

Aztán úgy alakult, hogy az egyik kolléganőnk privatizálta a  cukrászdát és elküldte az addig ott dolgozókat. Így én is mint a legtöbben, lapátra kerültem. Egy darabig munkanélküli voltam aztán gondoltam egyet elindulok nyugat felé. Mivel tudtam németül, a közeli országot Ausztriát választottam.

Mikor is volt ez ja igen 1993-ban. Több hotelban is dolgoztam.

A Zugspitze - ez volt az a terület, ahol először dolgoztam. Egy faluban, amely tele van nagyon szép hotelokkal, kedves emberekkel, ismerősökkel.

Itt Lermoos, Berwang volt az a két falú ahol tevékenykedtem. Érdekes módon magyarok nagyon kevesen dolgoztak akkoriban ezen a területen. Azóta már sokkal többen vannak.