2014. április 9., szerda

Végy lendületet és tegyél egy nagy ugrást!

 


"A jövő nem az a hely, ahova megyünk, hanem az, amit mi alkotunk meg.  Az odavezető utat nem megtaláljuk, hanem megépítjük." - ( John Schaar )

Semmi sem történik csak úgy! Te hozod létre! 
Egy történet:

" A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd
megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk.
Felálltam, körülnéztem,... amikor valaki enyhén megérintette a vállam.
Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva
ezzel az egész osztályt. Így szólt: - Szia jóképű.  A nevem Rose. 87 éves 
vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott. 

Miért van Ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?-kérdeztem.
Viccesen azt válaszolta:
-  Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak és 
   gyerekeket csináljak.
- De most komolyan - mondtam. Kiváncsi voltam, mi motiválta, őt, hogy egy
   ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az
   ideje! - mondta.

Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixot. 

Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban, minden nap együtt
mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt képzeltem, hogy egy
időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose
az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan
összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a
többiek felfigyeltek rá. A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci 
bankettre. 

Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk. Felkonferálták és
a szinpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
-Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és ez a
whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd
mondjam el fejből amit tudok. 

Ahogy nevettünk megköszörült a torkát és így folytatta:

Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk.
Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot.



A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek összesen 4 titka van:

- Nevess sokat és
- Minden nap találj humort az életedben!
- Kell, hogy legyen egy álmod!
- Ha elveszted az álmaid, meghaltál.

Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak
és még csak nem is tudnak róla! Hatalmas különbség van aközött, hogy 
felnősz és aközött, hogy megöregszel.

Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül,
hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel.
Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész  évben az ágyban fekszem, 
én is 88 leszek.

Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség.

Ahhoz, hogy felnőj mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban. Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg.

Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédet azzal zárta, hogy bátran elénekelte a "Rózsa" című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy  tanuljuk meg a szövegét és éljük át mindennapjainkban.

Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett.
Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában.
Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére,
hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott,
hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál.

Ezek a szavak terjesztik Rose emlékét:

EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ,
FELNŐNI VISZONT VÁLASZTÁS KÉRDÉSE! 

Abból élünk amit kapunk, úgy élünk, ahogy adunk. 

Te mit teszel, hogy jobb legyen a mai állapotok között? Segítséggel minden magvalósítható, ha hiszel benne és teszel is érte...
 









 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése